Drága olvasók!
פפ Georgia-Rose
×××
Először is nagyon szépen köszönöm a három feliratkozót, és a két megjegyzést, ami az utóbbi fejezethez érkezett, a hét pipáról nem is beszélve. Nagyon klassz, köszönöm! ;-)
Előre szeretném vetíteni, hogy mire is számíthattok: egy klasszikus sztorira, amolyan "Harlequin" jellegű.
Én nagyon szeretem azokat a történeteket, bármennyire is gagyik, de mégiscsak meg kellett írni őket, és évtizedek óta a palettán vannak, rengeteg olvasóval. Valami akkor mégiscsak lehet bennük.
Szóval így tervezem megírni én is, remélem, tetszeni fog nektek! ;-)
Kellemes olvasást!
פפ Georgia-Rose
×××
Szép voltam. Tényleg.
A fekete flitteres ruha éppen ott emelte ki az erősségeimet, ahol kellett, és pontosan ott rejtett el, ahol szükség volt rá. A hajam szabályos loknikban omlott le a vállamra, szőkén, és fényesen. A ritka pillanatok egyike. A szememet sötéten árnyékoltam, innentől a számra csak szájfény került, és egy kis pirosító az arcomra, hogy valahogy mégis kinézzek.
A rövid szoknyának egyetlen hátránya van. Folyamatos karbantartást igényelnek a lábaim. Természetesen ötven helyen vágtam el a lábam borotvával. A kellemes melegnek hála, ami a lehető legritkább Londonban, de mégis akkor kell, amikor szükségem lenne egy harisnyára, kénytelen voltam megvárni, míg mindenhol szépen eláll a vérzés, és letörölgettem a lábaim. A harisnya ki van zárva... Meghalnék benne.
Zoey. Istenem, mintha csak egy regény szereplőjének leírása lenne. A tökéletes karakter. Haja egyenesen csapkodta a vállát. Nem hiszem, hogy valaha is láttam az övénél egészségesebb zuhatagot, ez a lökött meg festeti. A selyemruha tökéletesen kiemelte alakját, a száját majdnem a hajával megegyező vörös rúzs kontúrozta. Hiába volt rajtam magassarkú szandál, ami ha még egy centivel magasabb lenne, tériszonyom lenne, még így is néhány centivel magasabb volt nálam, holott rajta csak bőrszínű balerina volt. Ez fáj kicsit. Sosem értettem Istent, miért bűntet többféle válogatott módszerrel, de legalább gólya lábakat adhatott volna.
A közös selfie után, ami barátnőm képmegosztóján landolt, elindulhattunk. Csak öt perce vár a taxi, de a lényeg, hogy a kép fenn legyen, újabb ékes bizonyítékként, hogy ha akarok, és csakis akkor jól nézek ki.
×
Nem tudom, miért hagyom minden egyes alkalommal olyan helyre cipeltetni magam, amit valójában nem is akarok. A hely, ami előtt a taxi letett, már csak a külső világításban kitermelte Szudán éves energiafogyasztását, és még csak a bejárat közelében sem voltunk.
Jegyet természetesen nem kellett venni, Zoeynak elég volt csak megvillantania a szemben lévő plakátjáról ismert mosolyát, a biztonsági őr elködösült szemmel, és méla csodálattal engedett át minket. Ma úgy éreztem, ez egy kicsit miattam is van. Nem hiába tanultam évekig, hogy fessek egy embert csodálatosan szépre. Magamon is használhatom.
Zoey ismerősen mozgott az izzadt tömegben, néhány embernek vidáman intve, akiket én csak a címlapokról ismertem. Lassan tudtuk csak a pulthoz nyomulni. Annak ellenére, hogy a hely orbitálisan nagy volt. Benn tovább fokozták a fényeket, a színes ledlámpák megállás nélkül villogtak, a hangos zene ütemére, ami ahogy beljebb mentünk, folyamatosan lett hangosabb. A hatalmas táncparkett tömve volt, körülötte piros lámpákkal megvilágított boxok sorakoztak, fekete bőrbútorokkal. Az épület három szintje egybenyitva magasodott, minden szinten hasonló boxokkal, kisebb táncterekkel, és természetesen italos pultokkal. Ámulattal vegyes hitetlenkedéssel néztem körbe, a szememet egy ideig zavarta a rengeteg fény és a félhomály furcsa elegye.
- Mit iszol? - ordított a fülembe barátnőm, amikor végre a pulthoz értünk. Közé, és egy izomtrikós férfi közé préselődtem.
- Ne erőset! Tudod, hogy hamar feladom! - bólintott, és rendelt két rövidet, vodka naranccsal. Nem értem, melyik részét mondtam kínaiul a "ne erőset"-nek.
- Fenékig! Két hónapig nem látlak!
A fanyar alkohol hirtelen csordult végig a torkomon. Nem mondom, hogy jólesett. Gyorsan ittam rá egy kis narancsot, pár perc múlva pedig már éreztem is, ahogy a fejembe száll. Nem túl sokat ettem ma, nincs ami igazán felszívhatná.
Zoey táncolni vonszolt, így kénytelen voltam felhajtani az italom. Én örültem volna a tömeg szélének is, de barátnőm bevonszolt a sűrűjébe. Tulajdonképpen nincs bajom a tömeggel, csak amíg nem iszom eleget, feszélyez, ha valaki hozzámér az izzadt, félrészeg kezével. Ütemesen lötyögtünk a zenére. Szinte észre sem vettem, mikor tűnt el mellőlem a vörös hajú lány. Egyszer csak egyedül lettem, ráadásul a dal sem tetszett, amit éppen játszottak, úgyhogy visszamentem a pulthoz egy újabb körért.
- Mit iszol? - ordított a fülembe barátnőm, amikor végre a pulthoz értünk. Közé, és egy izomtrikós férfi közé préselődtem.
- Ne erőset! Tudod, hogy hamar feladom! - bólintott, és rendelt két rövidet, vodka naranccsal. Nem értem, melyik részét mondtam kínaiul a "ne erőset"-nek.
- Fenékig! Két hónapig nem látlak!
A fanyar alkohol hirtelen csordult végig a torkomon. Nem mondom, hogy jólesett. Gyorsan ittam rá egy kis narancsot, pár perc múlva pedig már éreztem is, ahogy a fejembe száll. Nem túl sokat ettem ma, nincs ami igazán felszívhatná.
Zoey táncolni vonszolt, így kénytelen voltam felhajtani az italom. Én örültem volna a tömeg szélének is, de barátnőm bevonszolt a sűrűjébe. Tulajdonképpen nincs bajom a tömeggel, csak amíg nem iszom eleget, feszélyez, ha valaki hozzámér az izzadt, félrészeg kezével. Ütemesen lötyögtünk a zenére. Szinte észre sem vettem, mikor tűnt el mellőlem a vörös hajú lány. Egyszer csak egyedül lettem, ráadásul a dal sem tetszett, amit éppen játszottak, úgyhogy visszamentem a pulthoz egy újabb körért.
- Sör, mi?
- Az - a mellettem könyöklő srác szólított le.
- A nevem Matt.
- Georgie - elfogadtam a jobbját, amivel rögtön intett a pincérnek.
- Hadd hívjalak meg a következőre. Mit iszol?
- Lepj meg. Már tudom, ki vagy!
- Igazán? - nem tűnt túl boldognak.
- Hát persze... A Doktor! Ne haragudj, de amióta a 10. inkarnálódott, nem vagyok képben igazán...
- Semmi baj - a mosolya hamis volt, a hangulat hirtelen feszült lett.
- Sajnálom. Beszéljünk másról, gondolom nem a munkádról akarsz fecsegni egész este - mosolyt villantottam, és meghúztam az üvegem. A szénsavtól könnybe lábadt a szemem.
- Velem is mindig ez történik... - mutatott a szemeimre. - Szóval, te mit csinálsz, amikor éppen nem velem beszélgetsz?
- Sminkes vagyok. Vagyis, maszkmester. Az utóbbi elég friss, még nem szoktam meg.
- Ez király! Akkor valójában nem is így nézel ki? - értékeltem a poénját.
- Ez én vagyok, de ha holnap egy fekete hajú, szürke szemű lány jön veled szemben a kávézóba, akár ő is lehetek. Mókás, nem igaz?
- Érdekes, annyi szent. Azt hittem, a színészek változnak csak folyamatosan a szerepekben.
- Ne aggódj, nem játszom. Abban tehetségtelen vagyok. Mi ez? - bizalmatlanul vettem el a feles poharat, amit felém nyújtott.
- Alga. A kedvenc rövidem. Kettőt-hármat beveszel, és a táncparkett ördöge leszel -óvatosan szagoltam meg az átlátszó italt, aminek a tetején valami zöld cucc úszkált.
- Vodka, a tetején aloe vera. Ne nézz így rám, tényleg jó! - egyik kezét védekezően maga elé vonta, a másik kezében lévő felessel pedig koccintottunk. - Gyerünk, háromra! - nagyot sóhajtottam, de bólintottam. - Három!
Jobb volt, mint a pálinka, amit Zoey itatott velem. Nem tudom, ő miért van megveszve érte, egyszer egy magyar nyaralásról hozott, azóta teljesen rákattant. Szerintem borzasztóan erős.
Matt ötlete viszont kellemes meglepetés volt. Az aloe vera elvette a vodka ízét, így tényleg olyan volt, mintha csak egy feles szörpöt hörpintettem volna le.
Matt kedves volt, és az első benyomásom hideg hangulata lassan elszállt. Nem úgy beszélgettem vele, mint az egyik legnépszerűbb sorozat főszereplőjével, csak mint egy egyszerű sráccal, aki leszólított, és meghívott egy italra. Aztán két újabbra.
Szinte egész este egymással beszéltünk, egyszer még sikerült rávennem arra is, hogy táncoljunk. Bár inkább bohóckodás volt. Én már eleget ittam ahhoz, hogy az egyensúlyérzékem a nullán legyen, ő pedig egyszerűen csak nem tudott táncolni. A részeg zsiráfra is sikerült rávennem, igaz, így véletlenül megütött pár gyanútlan táncolót.
Még üres boxot is találtunk, ahol egy kicsit kellemesebb volt beszélgetni. Rengeteg sztorit mesélt, úgy tűnik az utóbbi időben volt ideje utazni is, nyaralásos emlékekkel bombázott főleg. Engem folyton magamról beszéltetett. Meséltem neki a sminkelésről, Zoeyról, a gyerekkoromról, és pár vicces történetről. Ebben emberemre találtam, és órákon át egymásra licitálva sztoriztunk a cikisebbnél cikisebb helyzetekről.
Hajnalban elköszöntünk egymástól a bár előtt. Feladtam, hogy Zoey-t megtaláljam, szinte egész este nem láttam. Néha intett valahonnan a távolból. Megszoktam már, hogy fenn kell tartania a kapcsolatait. Neki az egész élete munka, 0-24-ben, nincsenek ünnepnapok. Nem hibáztatom érte, igazán ismerem, tudom, hogy nem rosszindulatból, vagy fellengzősségből csinálja, egyszerűen csak ilyen. Szeleburdi, és meggondolatlan.
Taxit fogtam, és hazaérkezésem után csak annyira volt erőm, hogy levegyem magamról a ruhám, lerúgjam a cipőim, felidézzem Matt csengő nevetését, és bezuhanjak az ágyamba.
×
- Ébresztő!!! - Zoey vágta ki a szobám ajtaját. Nyoma sem volt annak, hogy tegnap hajnalig bulizott. Velem ellentétben. Csak morogtam, és a fejemre húztam a takarót. Éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy. Félig rámtérdelt, aztán lerántotta a takaróm. A hirtelen fény és hideg nem volt barátságban a másnaposságommal. - Gyerünk Georgie, főztem kávét. Van rántotta is, és újság. Szedd össze magad, ki kéne vinni a reptérre.
- Hol a menedzsered?
- Már NY-ban. Elintéz pár papírt.
Csigalassúsággal vonultam a konyhámba. Erős fekete illata töltötte be a lakást, ami józanítólag hatott az eltompult érzékeimre. Már ott várt a konyhapulton a kedvenc Chewbacca-s bögrémben. Lassan kortyolgattam, és az újság felé fordultam. Egyáltalán nem lepődtem meg, hogy Zoey-t találtam a címlapon.
- A tegnap esti fogás? - gyorsan futottam át a címet és a kis beharangozót. Zoey-t és az egyik híres énekest láttam, ahogy öles léptekkel elhagyják a szórakozóhelyet, ahol tegnap voltunk.
- Ne is mondd... Az a srác nem száll le rólam. Csak azért, mert együtt töltöttük az éjszakát... Már vagy ötször hívott, és egy csomó SMS-t írt. A rajongói már most azt hiszik, hogy együtt vagyunk.
- Együtt lesztek?
- Viccelsz? Ez a srác 20 éves, egy tacskó... Nem is ő a kedvencem a bandájából.
- Ne bolondítsd magadba - rosszallóan csóváltam a fejem, és a rántottából is ettem.
- Késő. De azt hiszem, rájön idővel, hogy nincs köztünk semmi. Most már. Nem szeretem a nyálbandákat... - vállat vont. - Na és Matt Smith?
- Ki?
- Ugyan, ne nézz hülyének...
- Csak beszélgettünk. És táncoltunk.
- Nincs barátnője.
- Ahogy szemöldöke sem.
- Ne vicceld el. Jó srác. Együtt forgattunk pár reklámban.
- Nem beszélhetnénk másról? - nem akartam belemenni a témába. Tulajdonképpen Matt jelét sem mutatta annak az este, hogy bármit is akarna tőlem. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Zoey leszállt a témáról, aztán megállás nélkül nyúzott, amíg el nem készültem, és a reptérre nem hajtottunk. Szerezhetne magának is jogosítványt, de állítása szerint nincs ideje rá. Megfordult a fejemben, hogy felvetem, miért nem taxival ment ki, de nem akartam megbántani. Régóta hagyomány, hogy én viszem, ha valami nagy dolog helyszínére megy. És a nemzetközi karrier kapuja nagy dolog. Jelen esetben a reptér.
Fájt a fejem, és egy kicsit hányingerem volt. Nem reagálok túl jól a másnaposságra, bár közel sem voltam annyira rosszul, mint általában.
Zoey gyorsan elintézte a reptéri teendőit. Megvártam vele a gépet, és bár tudtam, hogy teljesen felesleges, integettem az üvegfal mögül, annak ellenére, hogy tudtam, hogy nem látja, vagy ha mégis, én nem látom, hogy visszaint.
